Megjelent Deliága Éva gyermekpszichológus és Lovász Hajnalka pedagógus-meseíró közös műve, a Mit kezdjünk az akaratossággal? A magyar könyvpiacon szinte egyedülálló: pszichológia szempontból a gyermekneveléshez irányt mutató, kreatív, segítő szakmai-és mesekönyvvel
találkozik az érdeklődő.
Lapjain vattával kitömött, esetlenül bájos, zokniból készült kis teremtmények fedezik fel a világot, benne saját magukat, és társaikat, éppen olyan nehézségekkel szembesülve, mint az embergyerekek. A szülők számára a pszichológiai útmutató rész és a mesék pszichológiai szempontból érvényes,
alkalmazható módszereket kínálnak a csemetéikkel előforduló mindennapos konfliktusok helyes kezelésére.
Dac, önfejűség, akaratosság, makacskodás? A gyerek nem akar reggel elindulni az óvodába, nem akar felöltözni, még maradna a játszótéren, könyörög a boltban valamiért?
Minden helyzetre lehet empatikus, a gyermeket partnerként kezelő módszert találni. Bővítse Ön is eszköztárát, és örvendeztesse meg gyermekeit a zokni
figurancsok kalandjaival, akik kedves, vicces történeteikkel garantáltan belopják magukat a gyerekek szívébe.
Fülöp-Lehoczky Rella –
A "Mit kezdjünk az akaratossággal?" című könyv után már nagyon vártam a folytatást.
Három gyerekemnek (egy hétéves kislány, egy négy és féléves kislány, és egy szintén négy és féléves fiúcska) múlt héten egy szuszra kellett elolvasnom a “Mit kezdjünk a szorongással?” összes részét. Azóta minden este ezt a mesét emelik le a polcról. Iskolakezdés előtt, nyakig az oviban van néhány dolog, ami nyomasztja őket, s ezáltal minket, szülőket is. Lovász Hajnalka meseíró főhőseinek kalandjait hallva azonnal saját félelmeikre asszociáltak, tökéletesen betalált. Jót beszélgettünk ennek kapcsán arról, ami a szívüket nyomja, a lehető legtermészetesebb módon. Együtt feloldottuk, megrágtuk, leküzdöttük aktuális elakadásaikat.
A gyermekeit ösztönösen, szívből terelgető anyuka vagyok, és Vekerdy-rajongónak vallom magam. Most úgy érzem, hogy rátaláltam valamire, Ön az a szakember, akinek számít a véleménye még úgy is, hogy nem ismeri a gyerekeimet. Nem okoskodik, hanem segít, nem a magasból beszél le hozzánk, anyákhoz és apákhoz. Még akkor is mélyen elgondolkodom a mondatain, amikor esetleg nem feltétlen értek vele egyet. Hatalmas elismerés, hogy a legtöbb esetben szakmailag is alátámasztja, hogy jól csináltam, csinálom a férjemmel közösen ezt az egész szülősdit. Amit meg nem, arról eltöprengek, és a legtöbb esetben alkalmazni próbálom. És bejön. Tanít újat, feleleveníti régebbi tudásom, és még a könyvön keresztül is velem örül, ha valamire a kezdetektől jól ráéreztem. Szóval, köszönöm ezt a kötetet, az újabb meséket Lovász Hajnalka meseírónak, és hogy egy olyan tapasztalt, közérthető, minden gyerekre és szülőre nyitott, pozitív gondolkodású szakember ‘kézen fogva’ menetel velem ebben a szülőségnek nevezett, sárgaköves úton, mint amilyen Ön! ♡