<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	
	>
<channel>
	<title>
	Hozzászólások ehhez: Mit kezdjünk az akaratossággal?	</title>
	<atom:link href="https://deliagaeva.hu/konyvek/mit-kezdjunk-az-akaratossaggal/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://deliagaeva.hu/konyvek/mit-kezdjunk-az-akaratossaggal/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=mit-kezdjunk-az-akaratossaggal</link>
	<description>gyermekpszichológus</description>
	<lastBuildDate>Wed, 03 Feb 2021 14:52:13 +0000</lastBuildDate>
	<sy:updatePeriod>
	hourly	</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>
	1	</sy:updateFrequency>
	<generator>https://wordpress.org/?v=6.8.3</generator>
	<item>
		<title>
		Szerző: Fülöp-Lehoczky Rella		</title>
		<link>https://deliagaeva.hu/konyvek/mit-kezdjunk-az-akaratossaggal/#comment-2500</link>

		<dc:creator><![CDATA[Fülöp-Lehoczky Rella]]></dc:creator>
		<pubDate>Sun, 16 Jun 2019 09:36:51 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://deliagaeva.studjo.hu/?post_type=product&#038;p=125#comment-2500</guid>

					<description><![CDATA[A &#034;Mit kezdjünk az akaratossággal?&#034; című könyv után már nagyon vártam a folytatást.
Három gyerekemnek (egy hétéves kislány, egy négy és féléves kislány, és egy szintén négy és féléves fiúcska) múlt héten egy szuszra kellett elolvasnom a &quot;Mit kezdjünk a szorongással?&quot; összes részét. Azóta minden este ezt a mesét emelik le a polcról. Iskolakezdés előtt, nyakig az oviban van néhány dolog, ami nyomasztja őket, s ezáltal minket, szülőket is. Lovász Hajnalka meseíró főhőseinek kalandjait hallva azonnal saját félelmeikre asszociáltak, tökéletesen betalált. Jót beszélgettünk ennek kapcsán arról, ami a szívüket nyomja, a lehető legtermészetesebb módon. Együtt feloldottuk, megrágtuk, leküzdöttük aktuális elakadásaikat.

A gyermekeit ösztönösen, szívből terelgető anyuka vagyok, és Vekerdy-rajongónak vallom magam. Most úgy érzem, hogy rátaláltam valamire, Ön az a szakember, akinek számít a véleménye még úgy is, hogy nem ismeri a gyerekeimet. Nem okoskodik, hanem segít, nem a magasból beszél le hozzánk, anyákhoz és apákhoz. Még akkor is mélyen elgondolkodom a mondatain, amikor esetleg nem feltétlen értek vele egyet. Hatalmas elismerés, hogy a legtöbb esetben szakmailag is alátámasztja, hogy jól csináltam, csinálom a férjemmel közösen ezt az egész szülősdit. Amit meg nem, arról eltöprengek, és a legtöbb esetben alkalmazni próbálom. És bejön. Tanít újat, feleleveníti régebbi tudásom, és még a könyvön keresztül is velem örül, ha valamire a kezdetektől jól ráéreztem. Szóval, köszönöm ezt a kötetet, az újabb meséket Lovász Hajnalka meseírónak, és hogy egy olyan tapasztalt, közérthető, minden gyerekre és szülőre nyitott, pozitív gondolkodású szakember &#039;kézen fogva&#039; menetel velem ebben a szülőségnek nevezett, sárgaköves úton, mint amilyen Ön! ♡]]></description>
			<content:encoded><![CDATA[<p>A &quot;Mit kezdjünk az akaratossággal?&quot; című könyv után már nagyon vártam a folytatást.<br />
Három gyerekemnek (egy hétéves kislány, egy négy és féléves kislány, és egy szintén négy és féléves fiúcska) múlt héten egy szuszra kellett elolvasnom a &#8220;Mit kezdjünk a szorongással?&#8221; összes részét. Azóta minden este ezt a mesét emelik le a polcról. Iskolakezdés előtt, nyakig az oviban van néhány dolog, ami nyomasztja őket, s ezáltal minket, szülőket is. Lovász Hajnalka meseíró főhőseinek kalandjait hallva azonnal saját félelmeikre asszociáltak, tökéletesen betalált. Jót beszélgettünk ennek kapcsán arról, ami a szívüket nyomja, a lehető legtermészetesebb módon. Együtt feloldottuk, megrágtuk, leküzdöttük aktuális elakadásaikat.</p>
<p>A gyermekeit ösztönösen, szívből terelgető anyuka vagyok, és Vekerdy-rajongónak vallom magam. Most úgy érzem, hogy rátaláltam valamire, Ön az a szakember, akinek számít a véleménye még úgy is, hogy nem ismeri a gyerekeimet. Nem okoskodik, hanem segít, nem a magasból beszél le hozzánk, anyákhoz és apákhoz. Még akkor is mélyen elgondolkodom a mondatain, amikor esetleg nem feltétlen értek vele egyet. Hatalmas elismerés, hogy a legtöbb esetben szakmailag is alátámasztja, hogy jól csináltam, csinálom a férjemmel közösen ezt az egész szülősdit. Amit meg nem, arról eltöprengek, és a legtöbb esetben alkalmazni próbálom. És bejön. Tanít újat, feleleveníti régebbi tudásom, és még a könyvön keresztül is velem örül, ha valamire a kezdetektől jól ráéreztem. Szóval, köszönöm ezt a kötetet, az újabb meséket Lovász Hajnalka meseírónak, és hogy egy olyan tapasztalt, közérthető, minden gyerekre és szülőre nyitott, pozitív gondolkodású szakember &#8216;kézen fogva&#8217; menetel velem ebben a szülőségnek nevezett, sárgaköves úton, mint amilyen Ön! ♡</p>
]]></content:encoded>
		
			</item>
	</channel>
</rss>
